60.rész - Reakciók.

Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy Zayn feje a hasamon van, és mélyen szuszog. Tehát elaludtunk. Ásítottam egy nagyot, majd megsimogattam Zayn arcát.
- Zayn! Zayne! -szólongattam halkan, mire csak morgott egyet.-Bébi kelj fel! Beszélnünk kellene a fiúkkal is.-játszottam sötét tincseivel.

- Miért? -nyöszörögte.

- El kellene mondanunk Nekik a baba dolgot.

- Akkor nem csak álmodtam, hogy terhes vagy? -nyitotta ki barna szemeit, majd felnézett rám.
Olyan édes volt. Borostás, férfiasa arca egy pillanatra kisfiússá vált, mikor nagy szemeivel rám meredt.

- Nem.-kuncogtam.-Na gyere! Minél előbb túlesünk rajta, annál jobb.

- Rendben.-ásított egyet, nyomot egy puszit a hasamra, majd felült.

- Szerinted itthon vannak?

- Nem tudom. Nézzük meg.-fogta meg kezem, majd az ajtó felé húzott.-Srácok! Itthon vagytok? -kiabálta Zayn, mikor leértünk a nappaliba.

- Igen! Ja! Hol lennék ugyan? Aha! -jöttek a válaszok különböző helyiségekből.

- Bejönnétek a nappaliba?

- Mindjárt! Egy perc! -jöttek ismét a válaszok.

- Készen állsz? -nézett rám Zayn, miközben bementünk a nappaliba.

- Azt hiszem.-bólintottam, mikor megálltunk Zaynnel a nappali közepén..
Nagyon izgultam. Féltem a reakcióktól. Legfőképpen Bencétől féltem a legjobban. Mi lesz, ha nekiesik Zaynnek, hogy hogy képzelte azt, hogy teherbe ejtett engem ilyen fiatalon. A nyakamat tenném rá, hogy valami bele fog kötni! És mi lesz, ha a srácok is rosszul fogják fogadni? Ha mondjuk azt fogják mondani Zaynnek, hogy "Rendben, köszönjük szépen, de egy apuka nem kell a bandába.", és végül Zayn nem minket fog választani, hanem a fiúkat. Jó, oké! Tudom, hogy ez egy hülye példa volt, de na! Biztos, hogy ezt akarom én? Ilyen fiatalon anya szeretnék már lenni? Jó ötlet ez? Gondolataimból Zayn hangja zökkentett ki.

- Ne félj! Nem lesz baj.-mosolygott rám biztatóan Zayn, mikor meghallottuk, a többieket.
Mikor beértek a nappaliba, mindenki ránk nézett, mire én csak megszorítottam Zayn kezét.

- Na mi a helyzet emberek? -nézett rám, és Zaynre Harry.

- Gond van? -kérdezte Ben, amikor látta, hogy elég komoly az ábrázatom, és hogy mindjárt elájulok.

- Csak üljetek le.-mondtam Nekik, mire mindenki leült valahova.

- Szóval...? -nézett rám és Zaynre Niall.
Ránéztem Zaynre, mire csak elmosolyodott, és bólintott egy kicsit.
- Ömm...nem is tudom, hogy hol kezdjem.-fújtam ki a levegőt.

- Sandra mondd már, hogy mi van, mert megijesztesz! -szólt rám Bence.
Végignéztem az arcokon. Liam, Harry, Niall, és Bence arcán a zavarodottság, és egy kis félelem tükröződött. Cher, Kathy, és Louis halványan mosolyogtak, de rajtuk is lehetett látni, hogy nagyon kíváncsiak. Felnéztem Zaynre, aki megint csak engem nézett, majd a fülembe súgta, hogy nem lesz baj, majd megpuszilta az arcom.

- Oké.-vettem egy mély levegőt.-Szóval! Először is szeretném megköszönni, Nektek fiúk, és Cher, hogy ilyen közel engedtetek magatokhoz, és mindig mellettem álltatok. Nagyon megszerettelek Titeket. Mintha csak a testvéreim lennétek. Kathy, Ben! Nektek is nagyon köszönök mindent. Ti sem hagytatok sohasem egyedül, és remélem, hogy ezek után sem fogtok.

- Mit akarsz ebből kihozni? -kérdezte Liam.

- Mindenki nagyon jól tudja, hogy egy ideje már együtt vagyunk Zaynnel, és nagyon szeretjük egymást.-mondtam, mire csak bólogattak a többiek.-Na most! Egyszer-kétszer már felmerült közöttünk a család téma. Jó lenne, ha egyszer összeköltöznénk, lenne kutyánk...-mosolyodtam el - esetleg még el is vehetne...-néztem fel vigyorogva barátomra, mire csak felhúzta a szemöldökeit, a többiek meg csak mosolyogtak - na meg persze a gyerek témát is felhoztuk párszor.-fordultam vissza a többiekhez.-Szeretnénk egyszer legalább egy kisbabát, de pontos tervünk nem volt, hogy mikor. Ám, most mégis döntenünk kellett. - láttam Ben arcán, hogy kezd kicsit ideges lenni, amitől megijedtem. Bencéről áttévedt tekintetem Naillre, aki épp egy hatalmasat kortyolt a poharából, Harryvel egyetemben.-Nos...az a helyzet, hogy....babát várok Zayntől.-böktem ki végre, mire Niall azonnal kiköpte a vizet, amit még nem nyelt le.

- Baszd meg Niall! -morogta Harry, ahogy Niall italának "permete" vissza szállt rá.

- Hogy mi az Isten van? -nyomta ki a magas c-t Liam.

- Te most komolyan terhes vagy? -nézett rám Bence komoly ábrázattal.
Nem tudom, hogy mit kellett volna hinnem. Nem tudtam, hogy most nekünk fog esni vagy sem.

- Igen.-bólintottam félénken.

- Zayntől?! -Niall.

- Igen.-bólintottam ismét.

- És? Mit akartok? Megtartjátok a babát? -kérdezte Ben.

- Meg szeretnénk.-válaszolt Zayn.

- Te is, vagy csak Sandra? -kérdezte Zayntől bátyám.

- Én is.

- Biztos?

- Igen.

- Nem fogod elhagyni húgomat, ha megszületik a gyerek? -állt fel Ben a helyéről, majd közeledni kezdett felénk. Jobban mondva Zayn felé.

- A világért sem.-mondta magabiztosan Zayn.

- Gondoskodni fogsz a kicsiről, és Sandráról? -kérdezte Ben, amikor Zayn elé lépett.

- Természetesen.-bólintott ismét Zayn.

- Egy gyerek nem kis felelősség Zayn! -nézett barátom szemébe bátyám.

- Nagyon jól tudom.

- Biztos vagy benne, hogy készen állsz rá? Hiszen még csak 21 éves vagy. Még előtted az élet.

- Készen állok!

- Most még visszaléphettek mind a ketten.

- De nem akarunk. Sem én, sem Sandra.

- Rendben.-sóhajtott Ben.-Most nem rúgom szét a segged.-mondta, mire mindannyian elkezdtünk mosolyogni. Hála az égnek! Ezek szerint annyira nem is ideges.-DE! -emelte fel mutatóujját.-Ha csak egyszer is megbántod Sandrát, vagy nem úgy viselkedsz Vele, ahogyan azt kell, ha nem segítesz Neki, vagy ha nem foglalkozol a gyerekkel...esküszöm, hogy kitépem azokat az aranyat érő hangszálaidat!

- Ben! Ne fenyegesd már! -szóltam bátyámra.

- Nem fenyegetem. Csak elmondtam Neki, hogy mi a helyzet.-nézett rám, majd vissza Zaynre.-Világos voltam?

- Nem kell félned ilyen dolgoktól, mert mindig Sandra mellett leszek, de amúgy igen. Megértettem mindent.

- Helyes.-mondta bátyám, majd rám nézett, elmosolyodott, majd vissza nézett Zaynre.-Akkor...részemről Üdv a Good családban Malik.-mosolygott Ben Zaynre, majd Zayn kicsúsztatta kezét az enyémből, hogy megölelhesse bátyámat.

- Kösz.-mosolygott Zayn.

...

Nagyon megnyugodtam, hogy Bence nem akadt ki, és nem hordott el minket minden idióta marhának. Meg is lepődtem, hogy milyen jól fogadta a dolgot. Azt hittem, hogy leordít majd minket, összeverekszik Zaynnel, meg hasonlók. De nem! Tök megértő volt meg minden. A srácok is jól fogadták. Nagyon aranyosak voltak mindannyian. A lányok azonnal a nyakamba ugrottak - még, ha tudtak is mindenről -, a fiúk meg lekezeltek Zaynnel, megölelgették egymást, majd engem is agyon ölelgettek meg puszilgattak. 
- Azért ez fura.-nézett ránk mosolyogva Kathy.

- Miért? -kérdezte Tőle Zayn.

- Hát mert a legjobb barátnőmnek babája lesz! -nevetett.-Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan befog következni.

- Mi sem gondoltuk volna.-nevettem.

- De ha már így alakult, akkor örülünk Neki. Igaz? -mosolygott rám Zayn.

- Nagyon is.-mosolyogtam vissza, majd megcsókoltam.

- És van már ötletetek, hogy mi legyen a neve? -kérdezte izgatottan Louis.

- Lou Drágám! Még azt sem tudjuk, hogy fiú lesz-e vagy lány.-nevettem.

- Fiú! -kontrázott Niall.

- Nem, mert lány! -mondta Kathy.

- A lényeg, hogy egészséges legyen.-mondta Liam.

- Pontosan! -bólintottam.

- És majd megszeretnétek keresztelni? -kérdezte tőlünk Cher.

- Ömm...-néztem Zaynre.-Én megszeretném.

- Felőlem oké.-nevetett.

- Én leszek a keresztapa! -emelte fel a kezét Harry.

- Én meg a keresztanya! -szólalt meg Louis.

- Na még mit nem?! Hogy ilyen állatok neveljék a fiamat vagy lányomat, mint amilyenek Ti is vagytok?! -"háborodott fel" Zayn.

- Most miért? Mauglit is állatok nevelték fel.-mondta Niall halál komolyan, amin csak elkezdtünk nevetni.

- Jó, de azok legalább értelmesek voltak. Nem úgy, mint Ti.-mormolta Zayn, amin elkezdtünk nevetni.

*Zayn szemszöge*

A srácokkal épp a nappaliban vagyunk, és csak beszélgetünk. Nincs konkrét téma, csak úgy dumálunk erről-arról. Sandra már felment aludni, Kathy és Cher pedig hazamentek Ben kíséretében. A sok komolytalan, vicces téma után, felhoztak a fiúk egy nagyon is komoly dolgot. Mégpedig engem és Sandrát.
- És...most, hogy kiderült, hogy terhes lett Sandra...ezek után is elakarod Őt venni? -kérdezte komolyan Harry.
Nos...igen. Egy ideje tervezgetem, hogy megkérem Sandra kezét - még ha ennyire fiatalok is vagyunk. Azután döntöttem el komolyan a dolgot, miután ismét visszakaptam Őt. Erről a fiúkon kívül még senki sem tud, és nem is szeretném még elmondani senkinek sem.

- Persze, hogy elakarom! Múltkor is megmondtam, hogy bármi történjék is, én megkérem a kezét! 

- És a baba nem zavar Téged? -Niall.

- Miért zavarna? Örülök, hogy ismét teherbe esett. Igaz, arra számítottam, hogy majd két-három év után csúszik be, de...most is nagyon boldog vagyok.-mosolyodtam el.  

- Azért ez szokatlan.-mosolygott Louis.

- Mert? -nevettem.

- Te, mint apa, és Sandra, mint anya....-nevetett.-Hozzá kell még szoknom.

- Nem csak Neked.-nevettem én is.

- Nagy felelősség fog most Rád hárulni. Ott lesz a kicsi, akit Neked kell eltartanod, Te felelsz érte, Neked kell felnevelned....sőt, ha még Sandrát is elveszed, akkor Róla is gondoskodnod kell.-mondta Liam.

- Igen, tudom. De bármit megteszek értük! És minden erőmmel azon leszek, hogy megóvjam Őket mindentől, és hogy jó legyen Nekik.

- Helyes! -bólintott mosolyogva Niall.

- A mi kis Bradford Bad Boi-unk felnőtt! -mondta kicsit hangosabban Louis, majd a nyakamba ugrott, aztán a többiek is követték a példáját, és a végén egy hatalmas csapatölelés alakult ki, nagy nevetések közepette.

...

Kicsit még beszélgettünk a fiúkkal, majd felment Sandrához. Azt hittem, hogy már alszik, de aztán megláttam, hogy valamilyen könyvet olvas. Mikor halkan kinyitottam az ajtót, és beléptem rajta, rám nézett, elmosolyodott, majd letette a könyvet maga mellé.
- Hát Te? Miért nem alszol? -kérdeztem, miközben bemásztam mellé az ágyba.

- Próbáltam, de nem ment.-válaszolt, miután adtam Neki egy forró csókot.

- És...hogy vagy? -kérdeztem, miközben a hasára raktam a kezem.

- Jól vagyok.-mosolygott.

- Nem vagy rosszul?

- Nem, minden oké.

- Akkor jó.-mosolyogtam én is, majd megcsókoltam. Pár percig, csak feküdtünk egymás mellett szótlanul, és csak egymást néztük, majd ismét megszólaltam.-Mit szólnál, ha bemutatnálak a családomnak?

- Mikor?

- Most!

- Mooost??? -kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen, most.-nevettem.

- Mégis hogyan? Elakarsz vinni Bradfordba? -nevetett.

- Nem.-mosolyogtam.-Felhívjuk Őket Skype-on.-kacsintottam rá.

- Szerinted fent vannak még ilyenkor?

- Waliyha biztosan.-nevettem.

- Hát...nem is tudom Zayn...-húzta száját barátnőm.-Ez olyan...bunkóság, nem? Mi van, ha azt fogják rólam hinni, hogy egy kis gyökér vagyok, aki még arra sem hajlandó, hogy elmenj a barátja szüleihez bemutatkozni, legalább csak egy órára. Személyesen jobb lenne.

- Ugyan már! Ismerem Őket. Semmi ilyesmit nem fognak Rólad gondolni.-simogattam meg az arcát.-Meg már amúgy is alig várják, hogy bemutassalak Nekik.-mosolyogtam.

- Biztos vagy ebben Zayn?

- Halál biztos.

- Na jó.-sóhajtott.-Legyen.

- Helyes! -csókoltam meg nagy vigyorgásom közepette.-Akkor hozom a laptopot.-mondtam, majd már el is indultam az említett tárgyért.
Kezembe fogtam a kisgépet, majd visszaindultam Sandrához, leültem az ágyra, bejelentkeztem Skype-ra, majd tárcsázni kezdtem húgomat.
- Zaaaaaaaaaayn!!!! -visított a kamerába.

- Szia húgi! -nevettem.-Anyáék otthon vannak?

- Igen, persze. Lent tévéznek.

- Lányok?

- Ők is.

- Szólnál Nekik, ha szépen megkérlek?

- Persze. Anyuuuuuuuuu!! Zaynnel beszélek Skypon!!! Gyertek fel!!! -ordította a lány.

- Így Nekem is ment volna.-nevettem.

- Jól van már, ne morogj! -legyintett.-Inkább mesélj! Mi van Veled?

- Minden rendben van.-mosolyogtam, mire megláttam anyut, aput, Doniya-t, és Safaa-t Waliyha mögött.

- Zayn! -örült anyu, mikor integettem Nekik a kamerába.-Hogy vagy kisfiam?

- Jól vagyok.-mosolyogtam.-Sőt! Nagyon is jól.

- Ennek nagyon örülök.-mosolygott vissza anyu.

- Mikor jössz haza Zayne? Már nagyon hiányzol! -nyöszörgött legkisebb húgom.

- A napokban hazafogok menni, ne izgulj! -mosolyogtam.

- És hozol nekem ajándékot? -tipikus Safaa.

- Viszek.-nevettem.

- És végre hazahozod azt a lányt is, akiről annyit meséltél Nekünk? -vigyorgott apu.-Már kíváncsi vagyok, hogy ki térítette észhez a fiamat.-nevetett.

- Őt is vinni fogom, de előtte még szeretnék mondani valamit. Vagyis...ketten szeretnénk mondani valamit.-néztem mosolyogva Sandrára.-Gyere ide! -intettem Neki, hogy üljön az ölembe. Pár pillanatig hezitált, majd engedelmeskedett, és végül beleült az ölembe.-Anyu, apu, lányok! Ő itt Sandra, a barátnőm.-mosolyogtam először Sandrára, majd a kamerán túliakra.-Sandra, Ők itt a családom.

- Jó estét Mr. és Mrs. Malik! Sziasztok lányok! -köszönt kicsit félénken a kamerába, egy halvány mosoly kíséretében.

- Te tényleg nagyon szép vagy! -esett le Safaa álla, amin mindannyian elnevettük magunkat.

- Te pedig tényleg nagyon édes! -mosolygott Sandra.

- Szia kicsikém! -mosolygott anyu barátnőmre.-Én Patricia vagyok, és örülnék, ha tegeznél.

- Rendben.-bólintott Sandra.

- Én Yaser vagyok, de engem is tegezz csak nyugodtan.-mosolygott apu is, mire Sandra ismét csak bólintott.

- Én Doniya vagyok, a legidősebb testvér a családban.-mondta nővérem.

- Örülök.-mosolygott Sandra.

- Én pedig Waliyha vagyok.

- Már nagyon vártuk, hogy megismerhessünk.-mondta anyu.

- Én is vártam már, hogy Zayn mikor fog bemutatni a családjának, de eddig eszébe sem jutott volna.-fordult felém barátnőm.

- Úgy van! Tüntess fel rossz színben a családom előtt! -dobtam be az áldurcát, amit Sandra csak megmosolygott, majd adott egy puszit az arcomra.-Csak, hogy tudjátok, ez nem így volt! Nagyon is eszembe voltatok, csak valahogy nem úgy jött ki a lépés.-mondtam anyuéknak.

- Jó, semmi baj.-mosolygott anyu.
Még pár percig beszélgettünk erről-arról. Általában csak szegény Sandrát kérdezgették, hogy mik a tervei a jövőre, meg a családja iránt érdeklődtek stb. Aztán rátértünk a lényegre.
- Ömm...figyeljetek! -szóltam a képernyőn túliaknak.-Valamit...mondani szeretnénk.-mondta, mire Sandra azonnal rám kapta tekintetét.
Szemeiben tisztán láttam a félelmet, de én rámosolyogtam, és megfogtam az egyik kezét.

- Hallgatunk fiam! -mondta apu, majd belekezdtem a mondandómba.

- Hát...szóval...ugye nagyon szeretjük egymást Sandrával, és már egy ideje együtt vagyunk...-túrtam a hajamba.

- Igen...?! -nézett rám sejtelmesen anyu.

- És...az az igazság, hogy....egyel...többen leszünk...a családban.-néztem picit félve családtagjaimra.

- Ezt...na várj! -rázta meg apu a fejét.

- Azt akarod mondani, hogy...babátok lesz? -kérdezte anyu.

- Igen.-bólintottam. Ránéztem Sandrára, és láttam, hogy még a színe is másabb lett.-Sandra...terhes...tőlem.-szorítottam magamhoz a lányt.

- Édes Istenem! -nyögött fel Doniya.

- Ne akadjatok ki kérlek! -kérleltem Őket.

- Zayn én...én... Úr Isten! -tette anyu maga elé a kezeit.-Én ennek nagyon örülök.-mosolyodott el végre. Olyan volt, mintha a mellkasomról egy kéttonnás követ szedtek volna le.-Nagyon boldog vagyok.-vigyorgott ránk.

- És Ti? -néztem a többiekre.

- A fiam apa lesz...-suttogta maga elé apu.-El sem hiszem! Már....már tényleg felnőttél.

- Örülsz apa? -kérdeztem Tőle picit félve.

- Igen. nagyon! -mosolygott.

- És Ti lányok? Mit szóltok, hogy a testvéreteknek gyereke lesz? -kérdeztem már boldogabban a testvéreimet.

- Az öcsikémből apa lesz! -vigyorgott Doniya, mint a vadalma.-Gratulálok srácok!

- Megöregedtél bátyó! -nevetett Waliyha.

- Meg-meg.-nevettem én is.

- És Te kis gyönyörűség mit szólsz? -kérdezte kedvesen Sandra a legkisebbik húgomat.

- Játszhatok majd Vele? -kérdezett vissza Safaa.

- Ha majd nagyobbacska lesz, akkor igen.-mosolyogtam.

- Akkor örülök.-vigyorgott.
Még pár percig beszélgettünk velük, megbeszéltük, hogy holnap Ők is eljönnek hozzánk Londonba, aztán elköszöntünk Tőlük, mert már mindannyian fáradtak voltunk. Sandrával gyorsan lezuhanyoztunk, bebújtunk az ágyba, kicsit beszélgettünk, majd mikor észrevettem, hogy elaludt a karjaim között, nyomtam egy puszit a homlokára, majd én is az álmok földjére tévedtem.

59. rész - Apró öröm.

A többiek még szívóztak velünk egy ideig, aztán csak úgy elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Miközben hallgattuk egymást rám jött valami rosszullétféle. Aztán beugrott valami....
- Csajok! -fordultam a két lány felé, mire mindenki rám kapta a tekintetét.

- Hm? -Cher.

- Feljönnétek velem egy kicsit? -kérdeztem.

- Persze.-mondták egyszerre.

- Baj van? -kérdezte Zayn, miközben kiszálltam az öléből.

- Nem, dehogy.-mosolyogtam.-Csak beszélni szeretnék a lányokkal.

- Ja, jól van.

- Na gyertek.-mondtam a lányoknak, miközben a lépcső felé biccentettem.
A két lány nem mondott semmit, csak csendben követtek engem. Mikor felértünk az emeletre benyitottam Zayn szobájába, majd leültettem a lányokat az ágyra. Én nem akartam leülni, csak fel-le járkáltam a szobában, amit a lányok nem értettek, és ennek hangot is adtak.
- Baj van Sandra? -kérdezte Cher.

- Nagyon furcsa vagy. Történt valami? -kérdezte Kathy is.

- Csajok! Azt hiszem terhes vagyok.-böktem ki, mire a két lánynak azonnal leesett az álla.

- Hogy mi van? Ezt mégis honnan veszed? -rázta meg a fejét Cher.

- Késik a havim.

- Van amikor nekem is késik 1-2 napot.-mondta Kathy.

- De nekem lassan már két hetet késik. És párnapja van az, hogy néha hányingerem lesz, meg a fejem is szét akar szakadni, a kedvem is ingadozik....

- Ez még nem azt jelenti, hogy terhes vagy. Hányingered a fejedtől is lehet. Az meg, hogy ingadozik a kedved lehet mástól is.-Kathy.

- Igaza van Kathynek. Nem biztos, hogy terhes vagy.-Cher.

- És mi van, ha mégis?

- Szoktatok védekezni Zaynnel, nem? -Cher.

- De, persze.

- Akkor meg? Lehet, hogy csak bujkál benned valami.

- Mondjuk az óvszer nem nyújt valami hű de nagy biztonságot.-nézett Kathy Cherre.-Fogamzásgátlót meg gondolom nem szedsz.-nézett rám.

- Nem. Ezért is gondolom azt, hogy mi van, ha kilyukadt a gumi, csak nem vettük észre?

- Tudjátok mit? -állt fel Cher.-Menjünk be a városba, keressünk egy patikát, vegyünk tesztet, csináljuk meg, aztán kész is.

- Nem akarok begyalogolni. Meg szerintem lassan már zárnak az üzletek.

- Akkor majd szólunk valamelyik fiúnak, hogy vigyen be minket.-Kathy.

- Rendben.-sóhajtottam.-Legyen.

- Na akkor haladjunk.-csapta össze tenyereit Cher, majd az ajtó felé indult.

- Várjatok! -szóltam utánuk, mire megfordultak.-Azt ne mondjuk, hogy minek kell a patikába mennünk. Nem akarok nagy felhajtást.

- Oké.-bólintottak, majd tovább indultunk.
Mikor leértünk az emeltről, a fiúk még mindig a nappaliban ültek, és beszélgettek. Valami komolyabb dologról lehetett szó, mert mindegyikőjüknek elég komoly volt az ábrázata. Mikor beléptünk a nappaliba mindannyian felénk fordultak.
- Minden oké? -kérdezte Niall.

- Persze.-válaszoltam.-Csak nagyon fáj a fejem, úgyhogy Louis, betudnál minket vinni a városba, hogy vegyünk valami gyógyszert.

- Itthon is van gyógyszer.-mondta Harry.

- Igen, tudom, de az nekem gyenge. Valami erősebb kellene. Szóval Louis! Lennél olyan cuki, és bevinnél minket? -mosolyogtam a fiúra.

- Persze.Csak felveszem a cipőm, meg keresek egy pulcsit.-mondta, miközben felállt a helyéről.

- Imádlak! -nyomtam egy puszit az arcára, majd megöleltem.

- Jól van Répa! -kuncogott.-Én is imádlak! -dörzsölte meg a fejem tetejét, majd felment a szobájába.
A lányokkal összenéztünk, közben pedig én kifújtam a levegőt, mert kezdtem izgulni. Mi van, ha tényleg terhes vagyok? Mi van, ha Zaynnek nem fog kelleni sem a gyerek, sem pedig én? Belehalnék, ha elhagyna. Miközben gondolkodtam, valaki megfogta a kezem. Oldalra néztem, és Zaynnel találtam szemben magam.
- Gyere egy kicsit! -mondta nyugodt hangnemben, és kivezetett a konyhába.
Nagyon féltem, mert elég komoly volt az ábrázata. Leült egy székre, és intett, hogy üljek az ölébe. Odasétáltam hozzá, és szemben beleültem az ölébe. Nem tudom, hogy miért, de nem tudtam a szemébe nézni. Inkább a pulcsija alját birizgáltam.

- Baj van Törpe? -tűrt egy tincset a fülem mögé.

- Nincs.-ráztam meg a fejem.

- Hé! -óvatosan felemelte a fejem az államnál fogva, hogy a szemembe tudjon nézni.-Mi a baj? -nézett a szemembe.

- Semmi. Tényleg. Csak nem érzem jól magam.

- Rosszul vagy?

- Ühüm.-bólogattam.

- Miért? Mi a baj?

- Hányingerem van, kicsit szédülök, meg fáj a fejem. Semmi komoly.-mosolyogtam.

- Menj el orvoshoz holnap.

- Dehogy! Minden rendben lesz. Biztos a fejemtől van hányingerem.

- De ha nem múlik, akkor ígérd meg, hogy elmész az orvoshoz.

- Persze.-mosolyogtam.

- Szeretlek.-puszilta meg a homlokom.

- Én is Téged.-suttogtam.

- Répa! Sorakozó van! -kiabált Louis a lépcső tetejéről.

- Megyek már! -kiáltottam vissza, majd kiakartam szállni Zayn öléből, de visszarántott.-Hé! Mennem kell! -nevettem, amikor megpuszilta a nyakam.
Erre nem mondott semmit, csak a combom alá nyúlt, a lábaimat a dereka köré csavarta, a kezeimet pedig a nyaka köré, aztán felállt velem, és úgy vitt ki a többiekhez.

- Oh! De nagy már megint a szerelem.-mosolygott Liam.

- Az biztos.-puszilta meg Zayn az arcom, majd lerakott.

- Mehetünk csajok? -nézett rám, Cherre, és Kathyre Louis.

- Igen.-bólintottunk.

...

- Na gyerünk! -mondta Louis, ahogy leparkolt egy gyógyszertár előtt.

- Te is beakarsz jönni? -néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Aha.-válaszolt, mire én a lányokra néztem.

- Maradj csak itt. Mindjárt jövünk.-Kathy.

- Nem, megyek veletek. Itt csak unatkoznék.

- Jó. Gyere.-sóhajtottam.
Mikor kiszálltunk a kocsiból a lányok rögtön megfogták a csuklóm.
- Elmondod neki? -suttogta Cher.

- Tudok jobbat?

- Jöttök? -nézett vissza Lou.

- Persze.-mondtam, majd mi is mentünk Louis után.
Ahogy beléptünk a boltba gyorsan odamentem egy pulthoz, hogy még mielőtt a többiek beérnek kitudjam kérni a tesztet. De ez nem jött össze. Épp, hogy odaálltam máris mellém álltak. Bár mit gondoltam? Nem volt sem 2km-es előnyöm, de még a gyógyszertár sem volt valami hatalmas.
- Miben segíthetek? -kérdezte a középkorú gyógyszerésznő.

- Két terhességi tesztet szeretnék.-válaszoltam.

- Máris hozom.-mondta a nő, majd eltűnt egy ki időre.

- Mit kértél?????? -fogta meg a csuklómat Louis óvatosan.-Mert, hogy nem fejfájás elleni gyógyszert, az is biztos.

- Terhességi tesztet.-ütöttem le a fejem.

- Terhes vagy????

- Nem biztos! Épp ezért kértem a teszteket, hogy kiderüljön. De kérlek ne szólj Zaynnek!

- És mi van, ha terhes vagy?

- Nem tudom Louis! Fogalmam sincs! -néztem rá, de ekkor már a nő is visszajött a tesztekkel.
Gyorsan kifizettem azokat, majd visszaültünk a kocsiba, és elindultunk haza. Az út végig csendben telt. Senki nem szólt egy árva szót sem.
Mikor hazaértünk a lányokkal gyorsan felrohantunk Zayn szobájába. Ők leültek az ágyra, én pedig bementem a fürdőbe....

*Zayn szemszöge*

A lányok és Louis elmentek a gyógyszertárba, mi pedig itthon maradtunk a fiúkkal. Épp a konyhában ittam, amikor hallottam, hogy megérkeztek. Alig, hogy beléptek az ajtón, se szó, se beszéd a három lány felrohant az emeletre, Louis pedig csak kullogott utánuk.
- Szevasz! -köszöntem a srácnak.

- Basszus Zayn! -kapott a szívéhez.- A szívrohamot hoztad rám!

- Bocs.

- Mindegy.

- A csajok hova rohantak ennyire?

- Ömm.... Nem tudom. Nők! Ki érti Őket?

- Én biztos nem.-nevettem.

- Én se sűrűn.-mondta, közben ledobta magát egy székre, és a kocsikulcsait birizgálta. Elég furcsa volt.

- Gond van haver? -ültem le vele szembe.

- Nem. Miből gondolod? -nézett fel rám.

- Csak olyan furcsa vagy.

- Nem, csak fáradt vagyok. Ennyi az egész.

- Ja értem.
Pár perces csend után megszólalt Louis.
- Te Zayn! -szólított meg, de még mindig a kulcsokkal játszott.

- Hm? -néztem rá.

- Te mit tennél, ha most kiderülne, hogy Sandra terhes, és a Te gyerekedet várja? -nézett rám.

- Nem tudom. De miért?

- Csak kérdeztem. Arra lettem volna kíváncsi, hogy készen állsz-e az apaságra. Hiszen már lassan 21 leszel... Ilyenkor már várható egy kisbaba, nem?

- De, várható. És nem tudom, hogy készen állnék-e. Szerintem tudnék róla gondoskodni, úgyhogy lehetséges, hogy készen állnék rá.-erre nem mondott semmit, csak elmosolyodott.

- Nincs olyan nap, hogy ne mondanál vagy tennél valami furcsaságot, de ma valahogy másképp vagy furcsa.-hunyorítottam.

- Front van.-nevetett.

- Az.-nevettem én is.
Egyszer csak lépteket hallottunk. Mind a ketten a hang irányába fordultunk. Sandra állt a konyha ajtajában, és mintha sírt volna.
- Hé! Bébi! -álltam fel a helyemről, és megindultam Sandra felé.-Mi a baj? -öleltem át.

- Zayn! Beszélhetnénk négy szem közt? -szipogott.

- Persze. Gyere! -fogtam meg a kezét, majd felvezettem a szobámba. Mikor felértünk, leültünk az ágyra és elkezdtünk beszélgetni.-Mi a baj? -kérdeztem, miközben megfogtam a kezét.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Te mikor szeretnél gyereket?

- Hát olyan 23-25 éves koromban már apa szeretnék lenni. Miért?

- És, ha ne adj Isten most becsúszna egy baba Te mit szólnál?

- Szerintem örülnék neki. Már vagyok olyan érett, hogy apa legyek.

- 20 évesen? -csodálkozott.

- Aha. Miért ne?! -mosolyogtam.-De ez most miért fontos?

- Tudod, hogy miért voltam mostanában olyan rosszul?

- Biztos lappangott benned valami.

- Nem egészen.

- Akkor?

- Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni, és hogy nem fogsz elhagyni.-egyre jobban kezdett könnyezni.

- Sohasem hagynálak el.

- Biztos?

- Száz százalék.

- Oké. Akkor mondhatom?

- Ki vele!

- Egy kisemberke növekszik a szívem alatt.-bökte ki.
Én azt hittem, hogy elájulok.
- Micsoda???? Te...te..terhes vagy?

- Igen Zayn. Babát várok...Tőled.

- Ez most komoly?

- Teljesen.

- Ilyen nincs.-két kezem az arcom előtt összekulcsoltam, és csak néztem ki a fejemből.

- Úgy tudtam! -nevetett fel gúnyosan Sandra.

- Mit? -néztem rá.

- Hogy ez lesz.

- Mi?

- Most az fog jönni, hogy azt mondod, hogy akkor ennyi, csináljak a gyerekkel azt, amit akarok, és hogy menjünk szét.-itt már nagyon sírt.

- Micsoda??? Magadnál vagy?? Sosem sosem mondanék ilyet.-simítottam végig az arcán.

- Tényleg? -szipogta.

- Tényleg. Te nekem mindennél fontosabb vagy. Nagyon szeretlek, és a picurt is.

- Akkor nem hagysz egyedül?

- Dehogy hagylak! -mosolyogtam.

- Szeretlek! -mondta, majd adott egy csókot.

- Én is Téged! -csókoltam meg én is.

*Sandra szemszöge*

Nagyon megnyugodtam, amikor kiderült, hogy Zayn is örül a picinek. Most épp fekszünk az ágyon, és simogatja a hasam. Annyira édes!
- És akkor most mi lesz? Mi lesz a babával? -kérdeztem, miközben a hajával játszottam.

- Te mit szeretnél?

- Ha Te azt mondod, hogy tartsuk meg, akkor tartsuk. De, ha azt mondod, hogy ne, akkor elvetetem.

- Szerintem próbáljuk meg.-mosolygott.

- Biztos, hogy ezt szeretnéd?

- Biztos.

- Rendben. Akkor...megtartjuk.-mosolyogtam én is.

- Köszönöm! -suttogta fülembe, majd megcsókolt.

- Mégis mit?

- Mindent. Azt, hogy szeretsz, hogy mellettem állsz a sok rossz ellenére is, azt, hogy vagy...vagyis most már vagytok nekem.-mosolyogva nézett le a hasamra.
Erre nem tudtam neki mit mondani, csak szorosan magamhoz húztam, és hosszan megcsókoltam.

Sajnálom!! :(

Sziasztok! :) Iszonyatosan, nagyon szégyenlem magam, amiért 2 hónapja nem hoztam új részt. Most sincs sok időm, mert tanulnom kell, ugyanis szerdán vizsgázok, meg ugye már gyakorlatra is járok... Tudom, hogy ez nem mentség, meg tudom is én, de tényleg alig van időm. Most is egész nap tanultam, viszont elhatároztam, hogy pihenésképp írok egy kicsit :) Most ez lehet, hogy nem lesz egy 'fhú de nagyon jó rész', mert ez a rész nincs megtervezve. Csak írom majd ami jönni fog. Na meg kicsit már kijöttem a gyakorlatból, de azért igyekszem valami jó részt összekupálni nektek :). Gondolom, hogy most sok olvasómat elveszítettem, de most próbálom Őket visszaszerezni, mert csak MIATTATOK folytatom az írást. Viszont lenne hozzátok egy kérdésem.... Mivel kevés időm van, és sokszor az ötletek sem úgy jönnek, mint ahogy azt én szeretném, mit gondoltok? Folytassam az írást, és vártok egy-két napot, vagy inkább úgy látjátok jónak, ha befejezem? Azért kérdezlek Titeket, mert nekem fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó. Nem akarom abbahagyni az írást, viszont Titeket sem akarlak megvárakoztatni vagy éppenséggel felhúzni, vagy nem szeretném, hogy azt gondoljátok rólam, hogy semmi kedvem írni, és akkor már nem olvassátok a blogot, vagy ilyesmi... Na, de a lényeg, hogy megírnátok nekem kommentbe, hogy mi legyen? Sokat segítenétek ♥
Na, de megyek, és elkezdem az új részt írni :)

58. rész - Hazajönnek

 Sziasztok! :) Nem igazán tudok mit mondani, csak annyit, hogy - ismét - sajnálom, hogy ennyit késtem. :S A másik pedig az, hogy lassan befejezem ezt a blogomat. Nagyon nehéz lesz elbúcsúznom tőle, de már a végét járja. Még lesz 2-3 rész, és szerintem végzek vele.... De addig is örömmel hozom nektek a részeket :) Mást most nem igazán tudok mondani, úgyhogy....jó olvasást mindenkinek! :) <3

Azt hiszem elaludtam, mert pár perc kiesett. Még csukva tartottam a szemem, amikor egy hatalmasat nyújtózkodtam. Valamibe viszont beleütközött a kezem, így kinyitottam a tenyerem, és tapogatni kezdtem vele, mire halk kuncogást hallottam. Kinyitottam a szemem, a fejem feljebb emeltem, és láttam, hogy a kezem beteríti Zayn fél arcát.
- Nimá'! Találtam egy orrot.-szorongattam meg picit Zayn orrát.

- Nagyon ügyes vagy.

- Vicces a hangod.-nevettem.

- Talán mert befogod az orrom?! -erre én csak elnevettem magam.

- Te is aludtál?

- Nem. Néztem ahogy alszol.-mosolygott, majd megcsókolt.

- Remélem horkoltam...

- Csak szuszogtál.-mosolygott tovább, miközben megsimogatta az arcom.

- Akkor jó.-épp, hogy ezt kimondtam, megcsörrent a telefonom.-Ide hoznád? -néztem hatalmas szemekkel Zaynre.

- Miért én? Miért nem Te? -nyöszörgött, közben pedig kikelt az ágyból.

- Mert imádom nézni a pucér hátsód.-nevettem, miközben Ő a telefonomhoz indult, ami az íróasztalon pihent.

- Én is imádom nézni a tiédet.-nézett vissza egy hatalmas perverz mosollyal az arcán.

- De Te jól tudod rázni.

- Tudom.-mondta, miközben megrázta a fenekét, amin én csak nevettem.
Ahogy az asztalhoz ért, és felemelte a mobilomat onnan rápillantott a kijelzőre.
- Ki az? -kérdeztem.

- Az anyukád.-mondta, majd megnyomta a zöld gombot és a füléhez emelte a telefont.-Szia Emiliy! Itt Zayn. Máris adom Sandrát.-mondta a telefonba, majd átnyújtotta azt nekem.

- Szia anya! -köszöntem neki, közben pedig Zayn befeküdt mellém, és elkezdte puszilgatni az arcom, és simogatni a combom.

- Szia Kicsim! -köszönt vissza boldogan.

- Hogy vagy? -kacagtam, amikor Zayn enyhén a fogai közé fogta az állcsontomat.

- Jól vagyunk. És ahogy hallom Te is.-nevetett.

- Csak Zayn piszkál.

- Akkor nem is húzom tovább az időt.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Nos, csak azért hívtalak, hogy elmeséljem, hogy holnap hazamegyünk apáddal.

- Hogy micsoda??? -ültem fel hirtelen, és boldogan az ágyon, így szegény Zaynt ellöktem magamtól, aki visszazuhant az ágyra.

- Nagyi nagyjából rendbe jött. Már haza is engedték. És azt mondta, hogy meglesz egyedül. Persze mi tiltakoztunk, de már majdnem, hogy hazazavar minket.-nevetett.

- Ez nagyon jó hír! -nagyon örültem. A tudat, hogy a mamám már jobban van, és nagy az esélye annak, hogy sikerült legyőzni ezt a halálos betegséget valami hihetetlen jó.-És kb. mikor értek haza?

- Este hét körül, ha minden igaz.

- Kimegyünk elétek!

- Nem szükséges!

- De! Kimegyünk és kész!

- Jól van.-nevetett.

- Akkor megyek is. Beszélek Bencével.

- Rendben.

- Vigyázzatok magatokra! Puszilom nagyit és aput!

- Ti is vigyázzatok egymásra és magatokra! És mi is pusziljuk a fiúkat meg a két lányt is.

- Oké. Na szia anyu! Szeretlek!

- Szia Kicsim! Szeretlek! -köszönt el, majd kinyomtam.
Ahogy kinyomtam a telefont azonnal Zaynre vetettem magam.
- Hé, kislány! -nevetett, amikor rámásztam, és szorosan magamhoz húztam.-Mi ez a nagy öröm?

- Nagyi már jobban van, haza is engedték a kórházból, anyuék pedig már holnap jönnek is haza.-meséltem boldogan.

- Ez remek! -örült Zayn is.-És mikor érnek haza?

- Anyu azt mondta, hogy holnap este hét körül. Úgyhogy majd megyek is eléjük. Neked van kedved jönni?

- Persze.-mosolygott.

- Rendben.-csókoltam meg.-Szerinted a fiúk már itthon vannak?

- Biztos. Nézzük meg, csak kapjuk össze magunkat.

...

- Bence! Itthon vagy? -mentem le a lépcsőn Zaynnel a nyomomban.

- Nappali! -hallottam bátyám hangját.
Mikor beléptünk a nappaliba mindenki ott volt. Még a két lány is... És valamin nagyon vigyorogtak.
- Ben! Te beszéltél anyuval? -kérdeztem, mikor Zayn leült egy fotelba, én pedig az ölébe.

- Nem. Miért? -kérdezett vissza.

- Holnap hazajönnek.-mosolyogtam.

- Hogy-hogy.-csillant fel bátyám izgatottságtól csillogó szeme.

- Nagyit már hazaengedték a kórházból. Úgy ahogy már jobban van. És azt mondta, hogy már boldogulni fog egyedül is, szóval anyuék holnap jönnek vissza Londonba.

- Menj már! Ez komoly? -vigyorgott tesóm.

- Teljesen komoly.-bólintottam.

- És mikor száll le a gépük?

- Holnap este hétkor.

- Megyünk eléjük?

- Még szép.

- Mi is mehetünk? -kérdezte Kathy.

- Persze. Ki akar még jönni?

- Mindenki! -válaszolták kórusban.

- Oké.-nevettem.-Akkor holnap hétkor kint leszünk a reptéren.-mondtam, mire mindenki elkezdett vigyorogni. De ez nem a témával kapcsolatos vigyor volt szerintem. Ezek sunyi vigyorok voltak. Ránéztem Zaynre, de Ő nem vigyorgott.-Most mi van? -néztem a többiekre.

- Ááááááh! Semmi.-vigyorgott Liam, mint egy idióta.

-  Zayn! Te tudsz erről valamit? -fordultam barátom felé.

- Nem. De már engem is érdekel.-válaszolt.

- Nem akarod Te azt tudni Malik.-nevetett Niall.

- Na! Hagy halljam csak.-szólaltam meg.

- Oh Zayn! Zayn!! Zayn annyira jó vagy! Zayn csináld még! -nyöszörgött Harry a többiek meg csak röhögtek.

- Mi van? -nevetett Zayn is.

- Mindjárt baby! Mindjárt....! Most!! Ahhhw!! -kontrázott Louis.
 Ugye nem...hallottak minket vagy valami? Bár szerintem már egyértelmű a dolog, hogy DE....
- Ez....most...mi? -dadogtam.





- Egy vagy több menet volt? -röhögött Ben is.

Összenéztünk Zaynnel, és mind a ketten elkezdtünk vörösödni. Nem lehetek ekkora szerencsétlen!

- Egy...sem.-válaszolt Zayn.

- Persze-persze! -Niall.

- Mindent hallottunk. Vagyis amikor már hazaértünk, akkor már tartott a kis akciótok.-kuncogott Cher.

- Nem is csináltunk semmit! -próbáltam menteni a menthetőt.-Csak szórakoztunk.

- Tudjuk, hogy szórakoztatok.-nevetett Kathy.-Mondta Cher, hogy mindent hallottunk.

- De nem úgy ahogy Ti gondoljátok.

- És ezt vegyük is be? -Ben.

- Hát... ja...

- Na akkor Zayn vedd csak le a pólódat.-bólintott barátom felé Harry.

- Minek? -kérdezte Zayn.

- Csak kíváncsi vagyok valamire.

- Nincs rajtam karmolás nyom, ha erre gondolsz.

- Akkor vedd le a pólód. Ha tényleg nincs rajtad semmi, akkor nincs mitől paráznod, és hiszünk nektek.

- Miért ilyen fontos ez nektek? -nevetett Zayn.

- Azért, mert ha igaz, akkor jó pár napig ezzel fogunk titeket csesztetni.-vont vállat Louis.-Ha meg nem igaz, akkor így jártunk.

- Ha leveszem békén hagytok?

 - Persze.-bólintottak.

- Hát jó.-sóhajtott Zayn, majd levette a pólóját.
Ahogy levette a textilt a felsőtestéről azonnal megnéztem a hátát, és elég szép nyomokat hagytam rajta.
- Vedd vissza! Vedd vissza! Vedd vissza! Vedd már vissza! -sziszegtem a fülébe, közben pedig próbáltam visszatuszkolni rá a pólóját.

- A-a-aaaaa! -pattant fel a helyéről Harry, amikor meglátta, hogy visszaakarom Zaynre adni a felsőjét.-Állj fel szépfiú! -vigyorgott Harry Zaynre.

- Nem megy. Ülnek az ölembe.-mutatott rám Zayn, mire Harry azonnal kikapott Zayn öléből, és felemelt a karjaiba menyasszony stílusban.

- Most már nem.-vigyorgott tovább sunyin Harry.-Na pattanj Te Casanova! -utasította Harry, mire lassan felállt Zayn.-Fordulj meg! -mondta neki Harry, én pedig azonnal a srác mellkasába fúrtam vöröslő arcom, majd már csak hangos 'Úúúúú'-zásokat és hasonló hangokat hallottam nevetésekkel keveredve, így én is Zaynre pillantottam.

- Milyen kis harcias vagy te az ágyban.-nézett rám Harry.

- Kussolj! -csaptam a mellkasába.

- És nézzétek a vállát! -nevetett Louis, mire én is a vállára pillantottam, és megláttam a fogsorom lenyomatát a bőrén.

- Anyám! -ráztam a fejem.

- Te Zayn! Mi a titkod? -nevetett Niall.-Ha ennyi nyomot hagyott rajtad ez a vadállat, akkor tuti, hogy tudsz valamit.

- Nincs titkom.-vont vállat mosolyogva Zayn.

- Nocsak! -szólalt meg ismét Harold. Ránéztem a fiúra, aki a nyakam környékét pásztázta.-Mutasd csak a nyakad.-söpörte félre a hajam, hogy jobban szemügyre tudja venni a dolgokat. Először nem értettem, hogy min vigyorog, de aztán lesett: Zayn kiszívta a nyakam!! -Zayne, Zayne, Zayne...-rázta a fejét Harry.

- Mi van? -nézett ránk Zayn, közben pedig felvette a pólóját.

- Te is megpecsételted az asszonyt.-nevetett.

- Hol? -lépett közelebb hozzánk.

- Kiszívtad a nyakam Te barom! -morogtam.

- Upsz! Bocsesz! -vigyorgott, majd megpuszilta a foltot, közben pedig átvett Harry karjai közül.

- Milyen kis romantikus! -röhögött Liam.

- Fogd...be...! -hangsúlyoztam ki minden egyes szót.

-

Holnap lesz új rész... :)

Új blog!! :)

Sziasztok!! :) Megintem nem új résszel jelentkezem, hanem most csak annyit szeretnék közölni veletek, hogy elkezdtem ismét egy új blogot My Life címmel :) Gondolom, most sokan bolondnak tartotok, hisz erre a négy blogomra is alig van időm, de egyszerűen csak jöttek az új ötletek, és le kellett őket írnom :D Kíváncsi vagyok, hogy mit fogtok hozzá szólni... :)
Ide a következő részt fogalmam sincs, hogy mikor fogom hozni, de igyekszem :) Addig is olvassátok az új alkotásomat :)
Puszilok mindenkit! :) <3

Heeeeelp!!

Drága, egyetlen olvasóim!
Egy hatalmas szívességet szeretnék kérni Tőletek! Elkezdtem egy új blogot, de mivel én egy szerencsétlen, két balkezes emberke vagyok, ezért nem tudok fejlécet csinálni magamnak... Valaki nem tudna nekem segíteni? Bármit kérhet cserébe!! Kirakom a blogját, írok neki egy *KE* sztorit, vagy tudom is én... Csak segítsen rajtam valaki!! Aki tudna, és hajlandó is segíteni, akkor az keressen meg Facebook-on, vagy Twitter-en vagy írjon ide komit.... Előre is köszönöm, aki segít rajtam ♥!!
Csak ennyit szerettem volna...
Puszilok mindenkit! :) ♥



Ui.: A napokban fent lesz a folytatás is ;)